~4/1. Fejezet

4/1. Fejezet

Salut!
Bocsássatok meg a rengeteg (…) késésért, de konkrétak észre se vettem, de elrepültek a napok. Mint látjátok, ez csak a fejezet első fele, a második VALÓSZÍNŰLEG vasárnap, vagy hétfőn érkezik. Igyekszem megírni időre.
Akit érdekelne –remélem azért akad 1-2 ilyen ember is – felvettek a suliba amit megpályáztam (Informatikai 4+1 év nyelvi előkészítő) úgyhogy szeptembertől ott kezdek… féleeek XDXD
A fejezetről annyit, h hibákért, illetve tartalomért/hosszúságért felelősséget nem vállalok J

Ui.: A kérdések a végén most elmaradnak, de 3-4 komit szeretnék, ha lehet (az enyémek nem számítanak)

Pusz,
Lottie W.

     - Na, miről beszéltetek? – Ne nézz fel, ne nézz fel, ne nézz fel! A szemeinek bűverejük van. Aki pasiból van, és nem vonzódik a saját neméhez – bocs Lambert, tudod, hogy bírlak haver – az nem tud „szilárd halmazállapotban” maradni attól a pillanattól kezdve, hogy belenéz a smaragd – már amikor smaragd – kiscica szemekbe. – Szupersztár, adjak térképet, hogy kijuss a szememből, vagy menni fog egyedül is?
    - Mi… mit mondtál? – Megrázom a fejem, hogy magamhoz térjek. Azt hittem ebből már kinőttem… úgy 15 évesen. Úgy tűnik tévedtem. De nem gáááz.
   - Nem lényeg Szupersztár. viszont! Arról még mindig nem nyögtél ki semmit, hogy miről folyt a diskurzus.
   - Izé… csak azt mondtam nekik, hogy ezen a héten nem fogok elmászni a moziba. Erre mondták, hogy ők sem. 
   - Aha. – Látszik, hogy nem hiszi el. Szuper. De legalább nem kérdezősködik. – 2 óra és itt a pizza.
   - 2 óra?! Azt meg hogy???
   - Valami rendezvény van… Csak így tudják kiszállítani. Fent eszünk vagy lent?
   - Fent! – kiabál valamelyik barom a konyhából. Egy pillanattal később csak csörömpölést lehet hallani. – Baszki Chaz!!!

Brooke rém néz – ő ugyan nem hallotta az egészet, de az arckifejezésemből szerintem sok mindent ki tudott venni… - és rohan is a konyhába.

***

Brooke épp a fiúk fejét üvölti le a konyhában. Én bár kimenekültem telefonálásra hivatkozva, de még így is hallom. Scooter kifejezetten örült annak, hogy hajlandó voltam életjelet adni magamról és közölni, hogy hova a pokolba tűntem – ő nem pont ezeket a szavakat használta, de él a cenzúra. Anyu pedig abban a pillanatban megnyugodott, mikor kimondtam Brooke nevét. Onnantól nem mérges volt, szimplán közölte, hogy addig maradok, amíg akarok, ha lesz programom szólnak. Khm, szeretlek anyu!
A következő kör már nehezebb lesz…
Kicsöng… Egyszer… kétszer… háromszor…

   - Szia!
   - Oh, de örülök, hogy felvetted!! Nem zavarok?
   - Nem-nem. Itthon vagyok, holnap kell csak dolgoznom. – Hallom a hangján, hogy mosolyog. Szép mikor mosolyog. – De mért hívtál? Átjössz?
   - Mennék én…
   - De?
   - De az most elég nehéz menet lenne.
   - Csak nem dolgozol? Pedig most nem is lesz koncerted. Scooter rövid pórázon tart?

Jól hallom, hogy szórakozik rajtam? Kinevet???

   - Hahaha nem. – Úgy imádom, mikor gúnyolódik rajtam. Oké, ő az idősebb, neki nem nagyon lihegnek a nyakán „felnőttek”. Velem ellentétben. – Nem dolgozok. Igazából kimenőm van. Az elkövetkező 1 hónapban szabad vagyok… a többi még nem dőlt el.
   - Akkor mi a probléma? Mért nem tudsz átjönni?
   - Az igazat megvallva, elég messze vagyok.
   - Justin. Alig 5 percre laksz kocsival.
   - Ha LA-ben vagyok, akkor igen. De most hazajöttünk.
   - Haza???
   -  Stradfordba.
   - Te Kanadában vagy?! – Izé, asszem sikerült kiborítanom.
   - Ja.
   - Mégis mért? Mikor? Hogyan?!
   - Repülővel, délelőtt érkeztem, Chaz és Ry után jöttem, és mert hiányzott Brooke.
   - Brooke? – Upsz, elszóltam magam. Gratulálok Justin, nagyon okos vagy, Nobel-díjat neked. – Az a Brooke?
   - Nem sok Brooke van, aki miatt Chaz és Ryan hazarepülne nyáron… sőt, ő az egyetlen! – ennek volt valami értelme? Szerintetek sem? Oké, akkor nem vagyok vele egyedül. – tudod, ő a „kishúguk”, a Jégtündérkéjük, akiért ölnének is.
   - Justin, mielőtt monológba kezdenél – hozzáteszem egy nagyon megható monológba – tudom ki az a Brooke Kendall. Csak azt nem értem, hogy TE mit keresel ott. Chaz és Ryan mindig otthon vannak, ha a kiscsaj is, legalábbis 100-ból minimum 96 alkalommal. – Ez most komolyan kioktat? A saját barátnőm? És mi az, hogy csak azt nem ért, hogy én mit keresek itt? Brooke nem csak a fiúk Jégtündére… kishúga! Én is ölnék érte… Ez mért nem esik le az utóbbi időben a többieknek? – Brooke panaszkodik rád, hogy nem veszed fel a telefont, nem válaszolsz az üzeneteire, már hónapok óta. Hiányzol neki, de te konkrétan emberszámba sem veszed. Gondolkodik rajta, hogy lemondja az augusztusi LA-i utat, mert nem mer a szemed elé kerülni… Erre te szó nélkül beállítasz hozzá, mert hiányzott?!
   - Tudom, hogy szemét vol… Álljon meg a menet! – Mi van??? – Te honnan tudsz ezekről?!

Hallgat. A vonal, mintha megsüketült volna. Ha halványan nem hallanám, hogy lélegzik, komolyan azt hinném kinyomta. A fiúk és anyu tudtak csak az egész Brooke ügyről – meg persze Scooter… esetleg apu. – és ők nem mondták el Sel-nek! Ugye?
   - Sel?
   - Jus, felejtsd el, amit mondtam! – Olyan a hangja, minta valami bajban lenne. Most már tényleg nem értek semmit.  Hallgatózott? Megnézte a telóm? Nem… ezt nem nézném ki belőle! De ha így is lenne… ez sem magyarázat mindenre! – Mennem kell, Demi keres! Pusz!

Letette. Én már nem értek semmit. Lerogyok a mögöttem terpeszkedő matracra – napozni tökély rajta – és szétterülve az eget bámulom. A felhők lassan araszolnak felettem. Csend van, de nem az a tipikus megnyugtató, békés csend. Inkább az a fajta, mikor érzed, hogy valami van, valami készülődik… egyszerűen érezni a levegőben.
Halk motoszkálással közeledik valaki, de nincs hangulatom megnézni, hogy ki az. Ha akar, valamit úgyis közli.
   - Sel hívott. – Telepszik le mellém a matracra. Ő is hanyatt vágódik, és a felhőket bámulja. – Azt mondta, hogy kell neki egy kis idő. Egy-két nap. Utána megtudsz mindent. Minden rendben lesz.
   - Honnan tudja? Mikor felhívtam, minimum egy féltékenységi rohamra számítottam. Nem lebaszásra valami olyanról, amiről elvileg nem is tud. Elárulnád nekem, hogy a francba lenne minden rendben?! 
Mivel nem kapok rá választ oldalra fordítom a fejem. Ry kistányérnyi szemekkel bámul rám. 
   - Bro… Ha nem lennél már így is világsztár tuti elküldenélek valami tehetségkutatóba. Ilyen tüdővel csak énekes lehet az ember. – Jah, hogy leüvöltöttem a fejét? Upsz…
   - Bocsi haver. – Megint csend telepszik ránk. Bámulom az eget – milyen érdekes, visszatérő elfoglaltságom ma – és igyekszem nem gondolni semmire. tapasztalat, abból csak baj lesz, ha az ember gondolkodik. A felhőstírölés néha hasznosabb. Jé, az olyan, mint egy csirke szárny! Az meg répa! Ott meg egy kanál… bár ha fordítva nézem inkább tükör. Az meg… az most komoly egy macska?! OMG! – Amúgy… mit csináltatok a konyhában?
   - Chaz meglátta, hogy ebay-en adom el a cuccait a fanoknak és leverte Stella kedvenc vázáját. Brooke úúúgy lebaszta!
   - Te komoly eladtad a fanoknak a ruháit? Azt meg hogy?
   - Lefotóztam meg, aztán képpel felnyomtam a netre. Egy óra alatt elment… vagy 100-an versengtek érte a végén. – Anyu borogass… Ezek nem komplettek! Jó, hogy az én cuccaim nem adják el. Ha van rá bizonyíték, hogy az enyém… hu, egyesek ölnének is érte. – Bár a te cuccaid 5 perc alatt is el szoktak kelni. Illetve, az egyik használt boxered 1,5 perc alatt ment el, úgy 1000 dolcsiért. Gazdag fanok, ha unatkoznak. 
   - Mi a franc?! Ezért nem találom sehol a lila Micimackós alsóm?
   - Baszki…
Ry reakciója kb. ennyi volt, mivel a teraszajtón kirohant egy enyhén (…) vizes Chaz kezében egy röhögő Brooke-al.
   - Úgysem mered Chazy! – hogy ezt most Brooke kiabálta, vagy szimplán elröhögte azt nem tudom. De a következő pillanatban már a víz alól jött fel köhögve. Evvel eddig semmi baj, de ugye neki a medence azon részén már nem ér le a lába, így Chaz-be kapaszkodva röhög. Megjegyzem Chaz-nek sem ér le a lába.

   - Bombaaa!
Igen, kitaláltátok, evvel a mondattal (?) Ry is bevágódott a medencébe –elsodorva így a még mélyebb rész felé a másik két majmot.
   - Jus nem jössz be? Jó a víz! – Chaz úgy vigyorog, mint egy lottónyertes – mindig ilyen, ha a „hugicájával” szórakozhat, aki nem mellesleg több, mint 1 évvel idősebb nála…
   - De egy perc! – Nekem van csak annyi eszem, hogy fürdőgatyában menjek be a vízbe?

Mire visszaérek a medencéhez – fürdőgatyában, labdával – már Brooke is bikiniben van, Ryan és Chaz pedig egymást nyomkodják a víz alá. Öhm, Ry-t nemrég kórházba kellett vinni egy szalámi miatt, Brooke meg elvileg nem erőltetheti a bokáját. Vagyis… komolyan min csodálkozok? Mégiscsak Ryan Butler és Brooke Kendall ez a két személy.
   - emberek! Kifelé a vízből. Naptej! – igen, ez is csak Brooke lehet. ha nyár van és süt a nap kijön a naptej mániája. Olyankor egy topottat sem mozdulhatunk, amíg biztosan – vagyis minimum 2 rétegben – le nem vagyunk kenve. Megjegyzem, mikor a fiúkkal először voltunk úgy LA-ben, hogy anyu és Brooke nem jöttek velünk annyira leégtünk, hogy feküdni sem tudtunk. igen, nagyon kellemes volt… - Szupersztár! Ez rád is vonatkozik, ne kelljen nyaggatni!

Miután lekentük magunkat – Tündérke CSAK 3szor ellenőrizte! – mehettünk a vízbe. Ryan és Chaz egymást lökdösve rohantak a medencéhez és csobbantak be. Brooke pedig – mivel ő Ryan-nal ellentétben biceg – lassan halad csak a medence felé.
   - Egy perc és megyek, csak iszok! – szerencsére a ládában van behűtve energiaital. Megjegyzem lassan 7 óra lesz… ilyenkor pont nem ezt kéne innom… bár amiről anyu nem tud az nem fáj nekem. – Itt is vagyok!
 Épp ugranék be, mikor Ry – Chaz-től kb. 2, tőlem 1 méterre – hülyülve lenyomja Brooke-ot a víz alá. Aha, evvel semmi probléma nem is lenne… Ha Brooke fél perc múlva feljönne a víz alól.
   - Mi a…?
Basszus! Ez nekem csak most esik le?
   - Ryan te idióta!
Épp időben ugrok be, és húzom ki Jégtündért a vízből. Köhögve levegőért kapkod, közben úgy kapaszkodik belém, mintha az élete múlna rajta. Ryan értetlen arccal bámul, de úgy tűnik Chaz-nek lassan leesik a szitu.
   - Chaz, átveszed? – ő csak bólintva ideúszik mellém – mint mondtam mély a víz – átveszi a síró, köhögő kismajmot és elkezd vele kifelé menni.
   - Ryan te idióta vadállat! – Rontok neki. amúgy szerintem még mindig nem tudja, hogy mi bajuk. Mivel nem ér le a lábunk elég nehéz védekeznie, csont nélkül gyomorszájon vágom. A fájdalomtól összegörnyedve merül el a vízben.

Chaz Sommers

 Ryan néha iszonyatosan hülye tud lenni. Vagyis… csak képes mindent elfelejteni és a pillanatnak élni. Ez addig rendben is van, amíg valaki meg nem sérül. Vagy Brooke.

   - Jégtündérke semmi baj! – Kint vagyunk a füvön, de Brooke még mindig sír. Érthető, Felemelem és elviszem minél távolabbra. Nem hiányzik még az is, hogy végighallgassa Ry megverését. Ahogy elérjük a szivacsot letenném rá, de még mindig nem enged el. – Brooke, nincs semmi baj. Engedj el kérlek.
   - Chazy… - Smaragdzöld szemei csillognak a könnyektől, de nem ez a legfélelmesebb. Hanem a rettegés, ami a tekintetében tükröződik. – Maradj, kérlek…
   - Brooke, ha maradok, a két hülye szétveri egymást! – Mutatok a medence felé, ahol Jus és R… Hova a büdös életbe tűnt Ryan? !

~ Ugyanekkor Amerikában ~

Ha gyors vagyok, még elérem a következő járatot. ha nem gáz lesz. Nem is kicsit.

   - Anyu!!
   - igen drágám? – Jelenik meg anyu. – Mit nem találsz?
   - Megvan minden. Foglalsz nekem jegyet?
   - Persze. Hm szálloda is kell? – Oh, anyu mi lenne velem nélküled? Bólogatok, közben pedig rendesen dobálom be a cuccaim a bőröndbe. Nem tervezek sokáig maradni, csak amíg szükséges. Anyu úgy 10 perccel később mosolyogva jön vissza. – A Harlem’s-be foglaltam szobát, autót, ha akarsz, majd bérelj, a gép pedig 1,5 óra múlva indul. I. osztály, senki nem tud róla.
   - Köszi, anyu! Imádlak!  

~ Ugyanekkor egy repülőtéren ~

   - Megkérem a Stradford-i járatra váró utasokat, kezdjék meg a felszállást a Z24-es terminálban. Köszönjük.

   - Emberek gyerünk, nehogy lekéssük a gépet!
   - Oké, de hol van a szöszi?
   - Szerintem telefonál. Ma már vagy huszadszor.
   - Ahha… Aztán majd csodálkozik, ha megjön a számla.
   - Amúgy milyen megnyitó is lesz?
   - Jégpálya, asszem. Jótékonysági célokkal, vagy mi a szösz.
   - Oh, tényleg… Fiúk! Szálljunk már fel!
   - hé, okoska… én mióta vagyok fiú?!
   - Oh, bocs D… Akkor emberek, szálljunk már fel!
   - Hé, van, aki nem ember!
   - Igen, tudjuk, hogy magadra gondolsz, de most már tényleg felszállás, mert soha nem érünk oda!