~They don't know about us - Novella

Salut!
Nagyban gépelem már a fejezetet - milliószor bocsánat amiatt is, igyekszem még ma befejezni!!! - de a késedelmek miatt gondoltam kaptok egy kis kóstolót más írásaimból is :)

Amit tudni kell! (ez de hivatalos lett XDXD)
Ezt a novellát One Direction-os (aki nem szereti őket ne szóljon be, ott a sarokban a kis x, ajánlom használatát) novellaversenyre írtam, ahol 1. helyezett lett. A kategória lényege az volt, hogy egy One Direction dal alapján kell vmit alkotni, és mivel akkoriban pont Haylor (Harry Styles + Taylor Swift) korszak volt, így nekem rögtön ez ugrott be :) véleményeket szívesen fogadok ;)

They don't know about us 

Zene: They Don’t Know About Us…

Nem bírom…

Bárhová nézek ott vagyunk…

Az emberek azt mondják, nem lehetünk együtt…

   - Gyere Hazza, megyünk! – Térít magamhoz Zayn. Lassan bólintva elindulok. Együtt hagyjuk el a stúdiót. Egy kocsival megyünk… mégsem vagyunk igazán együtt…

Niall, Lou, és Liam hátul ülnek a Rang Rover- ben, ők szinte nem is beszélnek már velem…

 Az útra koncentrálva hamar odaérek az 1D villához. A hármas hátulról megkönnyebbülve száll ki, de Zayn nem tágít. Ő az egyetlen, aki valamennyire még kiáll mellettem, holott tudom, neki is megvan a véleménye rólunk…

Rezeg a telefonom. Ő az.. Zaynre nézek, aki csak bólint, hogy vegyem fel. Mogyoróbarna szemeiben a megértés mellett némi harag is csillan. Ő is dühös rám… Fél, hogy miattunk vége lesz a bandának… az álmunknak…

Mire felvenném lerakja. De rögtön jön az sms.

„Bocs Hazza, elfelejtettem, hogy stúdióztok J Ha végzel hívj!

Örökké szeretlek <3”

   - Harry, döntened kell. – Szól hozzám óvatosan Zayn. Látom, érzem, hogy féltenek…

Azt mondják mi túl fiatalok vagyunk, hogy tudjuk, mit jelent az örökké…

   - De nem tudok, nem érted Zayn?! – Úgy förmedek rá, mintha Ő tehetne mindenről, holott csak én vagyok a hibás. Hazudok, másokkal játszok, csak azért mert nem tudok dönteni. Ő vagy a banda biztos egybemaradása…Nem illünk össze, a hírnevemre hajt, csak kihasznál – mindenki ezt szajkózza nekem.

De azt mondom ők nem tudják mit beszélnek!

    - Bejössz? – Furcsa hallani, hogy arról kérdezgetnek, bemegyek-e a saját házunkba. Furcsa, de sajnos mostanság sokszor teszi fel ezt a kérdést... Mióta összevesztem a fiúkkal, inkább elmentem a saját lakásomra. Hisz ŐK is csak támadnak! Nem mellettem kéne állniuk? Támogatni? Úgy tűnik szerintük nem, mert csak a fejemhez vágnak dolgokat „nem illik hozzád, összetöri a szíved, tönkreteszi a bandát”

De azt mondom ők nem tudják, hogy mit beszélnek!

   - Igen!

Bemegyek! Nem menekülhetek el előlük, csak azért, mert nem bírják Őt…

A kanapén ülnek. Lou lába a dohányzóasztalon – mint mindig – Liam pedig próbálja lelökdösni. Sikertelenül. Niall elmerült egy tál kukoricában, amit gondolom eredetileg filmezéshez készítettek. Zayn nem túl halkan levágja cipőjét és átvágva a nappalin egy ugrása a fiúk ölében köt ki. A fiúk miután kiestek a kezdeti sokkból elkezdenek nevetni. Őszintén, boldogan, gondok nélkül – mintha normális tinik lennének. Én is elkezdek nevetni, mire megfagy a levegő a szobában. A három srác felém kapja fejét. Nem számítottak rá, hogy ebben az évezredben beteszem a lábam ebbe a házba…

Akkor voltam itt utoljára, mikor azt állították, hogy csak kihasználsz, megrágsz és eldobsz.. Így érzek, mégsem mondom el a rajongónak az igazságot… De én bízom bennünk!

Mert ez a szerelem csak erősebbé válik!
Szóval nem akarok többé várni!
Csak el szeretném mondani a világnak, hogy az enyém vagy lány!

De ők nem tudnak azokról a dolgokról amit mi csinálunk.
Nem tudják, hogy „szeretlek téged”

Persze, hogy nem tudják, hisz meg sem hallgattak. Nem tuják, hogy érted akár az életem is adnám, hogy végre megtaláltam azt akit TÉNYLEG szeretek…

De fogadok, ha ezt ők tudnák,

Féltékenyek lennének ránk!
Ők nem lesznek fent egész éjjel
Ők, Ők nem tudják, hogy egész életemben várni fogok…
Csak találd meg a szerelmet és érezd ez jobb!

   - Jé, Harold még tudja, hogy kell kinyitni a villa ajtaját! – Lou megnyilvánulásán máskor nevetnék, de nem MOST. Olyan mennyiségű szarkazmussal mondta, hogy nagyobbat ütött, mintha valamelyik hangfal esik véletlenül rám… A legjobb barátom! Minden ilyen megnyilvánulása nagyobb fájdalommal jár, mint a rajongók utálata, vagy elvesztése… Senki nem nevet, a poénnak beillő mondaton, még ő sem. Várakozva tekintenek rám, várják a reakciómat. Mindegyikük szeme tele van érzelmekkel… Liam barna kiskutyaszemében némi sértettség, és ridegség mellett, ott van a megértő csillogás is. Niall értetlenül mered rám, már mióta rájöttek, hogy itt vagyok. Belőle a fájdalmon, és a hiányérzeten kívül mást nem tudok kiolvasni. Legszívesebben üvöltenék, hogy végre megértsék: „Fiúk, szeretem ŐT, de NEM TUDOK VÁLASZTANI!!!” Hiszen…

Csak egy érintés és én hívő voltam!
Minden nap egy kicsit édesebbé válik.
Jobbá válik
Egész idő alatt jobbá válik, lány!

Lou kerüli a tekintetem. Mióta VELE összevesztem, teljesen el vagyok veszve. Azóta végképp nem tudom, hogy mit kellene csinálnom. Nincs mellettem az, akire eddig mindig számíthattam! Akkor hagyott el, amikor a legnagyobb bajban voltam! És mégis… egy szinten meg tudom érteni!

Ellenséges velem, hisz…

Bébi ők nem tudnak,
Ők nem tudnak róla!

- Felmentem! – Alig hallom a saját hangom. Szinte suttogok, ráadásul zúg a fülem és a könnyeim is igyekeznek napvilágra törni. Válaszul csak egy egybehangzó morgást kapok. Jelen pillanatban az sem érdekelné őket, ha az Eiffel-torony tetejéről készülnék leugrani. Mert ha nem is én, de Ő rajtam keresztül – vagy személyesen – bántotta őket…

A szobámba érve észre veszem BooBear répás plüssét az ágyamon, a lepedő is fel van túrva, és érezhetően Lou illata van… Ha ennyire haragszik, akkor mért aludt az ÉN szobámban?

Nem értem! Nem értek semmit!

A rajongókat!

Az utálatukat!

Hogy mért döntenek helyettem!
Mért nem lehet egyszer Egyetlen egyszer(!!!) rám bízni egy döntést?
Egy olyan döntést, ami kettőnkön kívül senkit nem érint!!!

Muszáj valahogy kiadnom ezt magamból! Muszáj!
Nem fogom tovább tűrni, hogy a rajongóim hazugság között éljenek!
De… hogy? Nem mondhatom el, se interjúban sem interneten… MEGTILTOTTÁK, holott már a menedzsment tud mindent, a fiúk is, a szüleim is, sőt(!) a rajongók is kezdenek gyanakodni, hogy valami mozgolódik!

És, hogy még ez se legyen elég, Paul azért csesztet minket, mert hiányzik 1 nyamvadt szám a CD-hez! Könyörgöm a fiúkkal írtunk vagy tizet, Ed is besegített egy-kettővel, és a dalszövegírók is dolgoztak, de még mindig csak 16 szám van meg… Ebből kettőt már hallott a világ is, de a CD még mindig nincs kész! Egy nyamvadt szám miatt lehet, hogy késik az új album, ideges a menedzsment, alig hagy aludni, és idegesebbek a fiúk a megszokottnál. Ja, és csak, hogy tegyünk rá még egy lapáttal – mert mért is lenne már egyszerű?! – nekem még pluszba itt van Ő is…

Nem mondhatom el senkinek… Mi lenne ha elmondanám mindenkinek?

Kikaparom a ruhakupac alól a jegyzetfüzetem – látni, hogy Louis itt járt… Szemétkupac az egész szoba…

 Több mint fél éjszaka csak körmölök. Még NEKI se írok, pedig tudom, hogy ki fog borulni, és annak csak én iszom meg a levét. De most Ő sem érdekel.

Zayn, úgy féltíz felé bekopogott hozzám, de annyival elintéztem, hogy nem vagyok éhes, és nem vágyok társaságra. Hallottam ahogy a fiúk elcsoszognak filmnézés után aludni, és azt is, hogy a félkómás Lou, épp az én ajtómat nyitná ki, mikor Niall odaszólt, hogy „azt hittem hanyagoljátok Stylinsont” mire BooBear is magához tért. Hajnali egy órakor megvoltam a felével. Pontosabban az első rész kész volt, de ismétlődéses rész lesz hátul, úgyhogy megvan a fele!
Le indultam kaját keresni, de egy szipogó hang megakadályozott. Lou szobája felől jött, és a hangok alapján nem most kezdte. Az ajtaja elé érve hallottam meg, hogy motyog valamit.
   - Nincs többé Stylinson. Elvette tőlem…

Nem Lou! Nem ő vett el tőled, hanem te szakítottál el magadtól, pedig végi sem hallgattál… Ígérem, hogy rendbe hozom!

A konyhába leérve „örömmel” tapasztalom, hogy Niall vacsizott… és, hogy a fiúk nem nagyon vásároltak a napokban. Az egyetlen ehetőnek minősített kaja kimerült Lou répáiban… De ha ez van, ezt kell szeretni…

 Csörög az óra…

Mennyi az idő? Hét óra? Jó, akkor még időben vagyok, a fiúkat csak délre hívták. Addig nagyon fel sem fognak kelni.

Magamra kapok egy fehér V kivágású pólót, egy fekete csőfarmert, tornacipőt. Napszemüveg és sapi természetesen nem hiányozhat – még ilyen rohadt korán is felismerhetnek! A Rang Rover kulcsait felkapom, de megállok a mozdulat közepén.

   - Hova settenkedsz Hazza?

Zayn kérdése – sőt ébrenléte is – meglepetésként ér, főleg, hogy ő általában 9 óra előtt eltávolíthatatlan az ágya fél centis körzetéből. Nem sokon múlt, hogy a kulcsok hangos csörömpöléssel a földön kössenek ki – a többieket felverni pedig nem állt szándékomban!

   - Elrendezem a dolgokat! – felelem magabiztosan. Végre teljesen biztos vagyok magamban. Egyet végre le tudok zárni a nyitott kérdések közül! – Boldoggá teszem a menedzsmentet, titeket, visszaszerzem BooBeart és Ta…

   - Őt is! – Vágja rá Zayn. Igen, neki sincsenek jó emlékei VELE kapcsolatban. Se neki, se Pezz-nek… Sőt, rajtam kívül konkrétan semelyiküknek, de ez is csak az ő hibájuk. Mert nem is AKARJÁK megismerni, elfogadni meg főleg. De nekem már az is elég, ha velem szóba állnak. Ha visszakapom a barátaimat! A TESTVÉREIMET!

   - Zayn szólj Lounak, ha felkelt, hogy ő visz be titeket. Én má bent leszek!

Meg sem várom a reakciót – ugyan minek? Úgyis csak olyan kérdések lennének, amikre kb 5 óra múlva választ kap.

A stúdióba beérve Paul és a menedzsment többi tagja már vár. Mázli, hogy Lou még régebben megtanította ezt a dalt elzongorázni  – amit még rajongók nem hallottak, és a saját szerzeménye volt! – mert pont jól jött.

Körülbelül 4 percig tartott a bemutató, mikor befejeztem, néma csend volt. Csak néztek rám, mint Csillámpóni a villamosra.

   - Harry… - Krákog párat Paul. Nagy rá az esély, hogy most esett le neki, miről, kiről szól a dal. Viszont az elismerő csillogás a szemében megnyugtat. – Honnan van ez a szám? Pont ilyet kerestünk!
   - Az éjszakám ráment de… - Megállok húzni egy kicsit az agyát. Úgy érzem a fél Föld súlya esett le a vállaimról. Remélem ezzel megoldok pár problémát… - Én írtam Paul!

   - Ez komoly????

Szerintem nem túlzok, ha azt mondom a menedzsment álla a az épület pincéjében kötött ki.

   - Vigyétek át a technikusoknak. Ha megjönnek a fiúk kezdhetik tanulni! – Paul úgy osztogatja az utasításokat, hogy követni sem tudom. Ezek szerint a banda seggét megmentettem a szétveréstől, a sajátom úgy tűnik jelen pillanatban védve van… az ÖVÉ meg főleg. – Harry, mi is a címe?

   - Nem tudnak rólunk…

Csiripeltem egyet, aztán ölbe tett kézzel vártam a fiúkra…

Mikor megrezzent a telóm, abban a reményben kapom elő, hogy a fiúk az… De nem. Ő az!

„Jól vagy Hazza? Láttam mit raktál ki, megmagyarázod?

Örökké szeretlek <3”

Érdekes, hogy bár nem követ – mármint twitteren – de mindig nézi, hogy mit posztolok ki.

Épp írnám a választ, mikor befut négy enyhéén csapzott szupersztár. Mind a telefonját szorongatja, és ha jól látom, az előbb említett közösségi portál van megnyitva mindnek.

   - Harry mit jelent ez? – Kérdeznek rá kórusban. Szokásunk egyszerre beszélni, de ez most ijesztő volt!

Ahogy a képernyőre nézek, beigazolódik amit gondoltam! Azt a posztot nyomják konkrétan a képembe, amit még én raktam ki:

@HarryStyles Megmentettem a banda seggét! #TheyDon’tKnowAboutUs reméljük tarolni fogsz! ;)

   - Mint írtam, megmentettem a banda seggét!

Miközben válaszoltam nekik, NEKI is bepötyögtem a választ.

„De én el fogom mondani nekik,
El fogom mondani az egész világnak,
hogy az enyém vagy… Taylor
Örökké szeretlek<3”