4/2 fejezet!

Salut!

Bármit is mondanék nincs mentség a rengeteg csúszásra... Ugye tegnapra már fix-re ígértem, kész is volt, csak már nem volt energiám feltenni, ezer bocsánat :(  részről annyit, hogy lehet, hogy rövid (word 5 oldal) de úgy vegyétek, hogy hozzá jár a 4/1-is! Lehet, hogy valami nem lesz érthető, felmerülő kérdésekre Chat-en és komiba szívesen válaszolok :) Mindenki figyelmébe ajánlom a Főmenü fül mellett a szereplők fület is :) Ott többen kint vannak mint oldalt :) 

Azt 5. fejezetről. Most fogok csak neki állni írni, de ugye az változó, hogy milyen lendülettel tudom írni - sok mindentől függ! - de természetesen igyekszem, és jelzem majd, hogy körülbelül mikorra lehet számolni vele! 

Remélem a rész tetszik, és a 7 rendszeres olvasótól kapok is 7 komit, de ha annyit nem is, csak mondjuk 3-4 szép hosszú (hurráá!!) kommentet kapok akkor is ugrálni fogok örömömben! Komiba ha lehet tényleg véleményt írjatok... Mi tetszett, mi nem, mi nem tiszta, kérdések, akármi!! ami építő jellegű is lehet :D Na nem pofázok tovább, a fele úgysem olvassa el XD 

Jó olvasást!

Puszy 

Lottie W.

4/2 Fejezet

~Kanada, a fiúk szobája~

Brooke Kendall

   Hogy is fogalmazzak… elég mozgalmas volt a mai nap. És még csak 9 óra felé jár az idő… van még 3-4 óra a mából, bármi történhet.

  Pizsiben ülök a fiúk szobájában. Ryan az anyukájával beszél telefonon – abból, hogy azt hajtogatja „Tényleg nem történt semmi. igen ettem rendesen. Nem, nem égtem le. Komolyan nem volt semmi említésre méltó!” bárki rájönne… Chaz és Jus pedig pizzáért/üdítőért mentek le… de már vagy 20 perce. DVD-zést tervezünk, úgyhogy jó ötletnek tűnt minél gyorsabban eltüntetni a pár éves közös felvételeinket. Oké, már láttuk őket vagy ezerszer, de valahogy mindig rajtam nevetnek a legjobban.

   - Tündérke, ugye nem haragszol rám? – Ryan ma már bocsánatot kért a medencés esetért. Fogalmazzunk úgy, hogy a fiúk amúgy is nagy hatással vannak az emberre. Miután Ry térden állva, vagy fél órán át esedezett a bocsánatomért nem tudtam rá haragudni. Fene egye a jó természetem. – Nem direkt volt! Csak elfelejtettem…
   - Ez az, amit én is szeretnék. – Értetlen arcát látva szimplán nevetnem kell. – Felejteni drágám. felejteni. Nem tudok, rád haragudni nyugodj meg, imádlak!
   - Biz…
   - Igen. Biztos!

   - Hoztunk egy kis kaját! – Khm, Afrikában éheznek… Mi meg most készülünk betermelni egy kisebb állam átlag havi fogyasztását- Csak hasonlat volt!!! Justin kezében vagy 8 liter kóla (komoly, elmehetne teherhordónak…) egy zacskó chips és pisztácia – érdekes mozis szokásaink vannak az biztos – Chaz pedig a családi pizzákat(!!!) pár tábla csoki, M&M’s (hm, mire is jó, ha  a pizzás doboz lapos) popcorn, répa… Répa???
   - Oh, Chazy maci imádlak! – Rohanok oda hozzá – egy lajhárral fel is vehetném a versenyt…- és kikapom a kezei közül a tányért. Hm… répa! Ropogós, lédús, finom. Nincs párja a Földön!
   - Mai napig nem értem, hogy vagy képes tonnányit betermelni abból a narancssárga förmedvényből! – Húzza a száját Ryan, aki a répákat nagy ívben kerülve lenyúlja Jus kezéből a pisztáciát. Megjegyzem, nem neki szántuk az egész tányérral. – De te tudod! Csak ne gyere vele a közelembe!

  Evvel a lendülettel levágta magát az ágyára. Elég meggondolatlanul, mivel délután többszörösen(…) is tönkrementek a bordái/gyomorszája/egész teste. Úgyhogy amíg a másik két fiú leügyeskedte az asztalra a szállítmányt ő jajgatott egy sort.
   - Mit nézünk?
   - Brooke a lány, ő választ! – Vágja rá magától értetődően Justin. Oh, jó pofizni akar? Vagy mi?
   - Te meg a Szupersztár! Nehogy elszokj az életszínvonaladtól, válassz csak te! – Oltom vigyorogva.
   - Én meg le vagyok sérülve! – Kiáltotta Ry a párnába temetett arccal. Nehogy elfelejtsek majd szólni anyunak, hogy mossa ki az ágyneműt… - Enyém a választás joga!
   - Tudjátok mit? – Chaz gyanúsan vigyorog. Mint mikor gondolkodik(?). Ami soha nem vezet túl jóra… - Mi lenne, ha mind a négyen választanánk egy filmet és Jus twitterén kiposztolnánk? A fanok mondjuk, 5 perc alatt döntenek. Na?
Ez még elég ésszerűen hangzott. Hozzájuk képest! Chaz a Batman-re szavazott, Ryan, mint mindig Chazy ellen, így egyértelműen Superman, Justin a Karate kölyköt akarja nézni. gyanítom Jaden miatt. Pár másodperc – se – kell és fent is van. Amíg az eredményre várunk mi hárman is kényelembe helyezzük magunkat - mindenki a saját ágyán, illetve én Chazy mellkasán.

   - Megvan az eredmény! – Néz fel Jus a telefonjából, ahol eddig SMS-ezett. Lehet, hogy azzal a bizonyos haverjával, valamelyik sztárral egy szimpla ismerőssel… esetleg egy UFÓ-val. Belőle minden kitelik. – Ezt nem hiszem el! 
   - Mit? – Érkezik, hármunk felől a kérdés. Mondanom sem kell, pár másodperc múlva már mindenki a telefonját próbálta nézni. Próbálta, mert akármennyire is menő, meg nagy kijelzős a mobilja - meg drága, ugyebár – négyen sehogy sem látjuk rendesen. – Ki nyert? 
   - Brooke! – Néz fel kistányérnyi szemekkel a készülékből. Pont rám. Oh, yeah! Éljenek a Belieberek! Jus hitetlenül megrázza a fejé, még egyszer, meg még egyszer, sőt, még egyszer! – Most komolyan Never Say Never-t nézünk? 
   - A fanok döntöttek, úgyhogy igen! 

   - Oké, hozom a laptopom a Rover-ből. – Reagál egy lemondó sóhaj, meg egy pici mosoly kíséretében. Jé, ez még megdobogtatja a szívét? A rajongói? Wow… haladunk.

   - Nem kell! – Vágja rá Chaz, aki ugye DCD mániájának köszönhetőn memorizálta mind négyünk filmlistáját – meg párszor fel is sorolta szol hiányosságait. – Negyedik sor, jobbról a hatodik!

 Na, indul is a film. Nem, nem viccből választottam pont a Never Say Never-t. Talán ez kicsit észhez téríti Justint. eszébe juttatja, hogy Pattie nélkül Scoo sem fedezte volna fel, mert bárhogy is nézzük, Ő tette fel AZOKAT a videókat youtube-ra. A fiúk támogatását azóta élvezi, mióta ismerik egymást. Scooter és Usher türelme, segítsége, mérhetetlen hite a srácban és a szeretetük… Nem utolsó sorban a Belieberek, akik a kezdetektől fogva támogatják őt, ha valaki leszólja, rögtön bevédik, hisznek benne, és szinte bármit megtennének, csak, hogy élőben lássák legalább egyetlen egyszer. Az elején, tényleg a legelején is ott voltak már, pedig Jus akkor csak a rokonságnak kezdte feltöltögetni a videókat. Aztán az első turné alatt lebetegedett, a twitteresei egy családként mellette álltak. Nem teljesen, de legfőképp miattuk van ott, ahol van. A sok díj a szekrényében, aminek nagy része közönség szavazatokból jött össze, a hihetetlen DVD eladások, a klipek nézettsége… Ha a Belieberek nincsenek, ez mind nem lenne így! Talán a Never Say Never kicsit rámutat erre is, hogy mi volt alig pár éve, hogy honnan jött, most hol van és egyáltalán hová tart. Remélem, ráébred, mi is a helyes. Mert nem, nem az a lényeg, hogy kegyen márka, pénz, ragyogás. És ezt eddig ő is tudta…

   - Kimentem hugyozni! – Kösz a bejelentést Chazy. Vajon, mit szólna, ha illemtanfolyamra küldeném? Akkor talán megszabadulnék az ilyen szép kijelentéseitől. Amúgy meg! Ki engedte meg neki, hogy felkeljen?! Az én párnám nem sétálgathat engedély – és szó – nélkül. De legalább tudom már, milyen a fiúk plafonja, ha lendületből nézi az ember. Igen, Chazy miatt hanyatt borultam – tapsot neki emberek! – a kicsit sem pihe-puha díszpárnára. csináltatok egy I Y Chaz Somers feliratú pólót. Szarkazmus! Mielőtt valaki küldene egyet! Amúgy. Ryan bealudt. csak így mellékesen, Nagyon érdekfeszítően hat rá a film – annyira, hogy a félig megrágott kukorica nyállal keveredve folyik csak a szájából. Igen, gusztusos – mint egy bogarakból álló turmix. Nyami. Justin kistányérnyi, könnyes(!!!) szemekkel bámulja a képernyőt. A háttámlának dőlve, felhúzott térdeit átkarolva kuporog. Kíváncsi lennék, mi zajlik le a fejében.

 A film végén – asszem - már csak Chaz hangját hallom, de azt is csak tompán. túlságosan is hosszú volt ez a nap ahhoz, hogy majdnem éjfélkor még ébren legyek. Ha jól érzem Chaz-en fekszem – pontosabban a mellkasán heverészek – míg ő a takarót próbálja ránk szenvedni. Tehát a szokásos. Valahogy mindig vagy rajta, vagy Ryan-en alszok el. Számomra mondjuk rejtély, hogy reggelre mért ők vannak rajtam. Az viszont nem, hogy mért leszek tele ezek után lila/zöld/kék foltokkal. Vissza a valóságba. Chaz mintha veszekedne(?) valakivel(?) az a valaki(?) meg visszaszól neki.
   - Nem is igaz! Még mindig szeretem Őt…

    - Justin! Justin! Justin!
   - Komolyan nem hiszem el, hogy csak második lett. – Ahhoz képest, hogy Ryan eddig azt sem tudta, Szupersztárnak milyen hangja van, eléggé felháborodott a helyezésén.
   - Ryan, nyugi! – Nevetem ki, miközben felkötöm a hajam. Körülöttünk mindenki tapsol, Pattie Jus nyakában lóg – vagyis fordítva, de mindegy – és agyon puszilgatja. Nem csodálom, hogy büszke rá, én is az vagyok. – Oda megyünk mi is?

Bár elég sokan vannak kicsi a hely, kint pedig millió ágra süt a nap. Ez két dolgot jelent. 1, Alap, hogy kint várunk és nem a tömegben. 2, Justin is pár perc múlva kint lesz. Klausztrofóbia. Brr…

   - Chaz mikor jön haza? – Érdeklődök már kifelé menet. Chaz, a kis mázlista épp az USÁban van a szüleivel. Nem, nem is mázlis. Lemaradt Justin versenyéről. – Megígérte, hogy az Államin itt lesz. 
   - Asszem holnap érkezik. – Rágózás közepette csak ennyi a válasz. Mi lehet a baja? Máskor minimum megcsikiz, birizgálja a hajam, lenyúlja a telóm – ugyanis nem erőssége a várakozás. Ezzel szemben most csendben ül a valaha piros padon és a lepattogzó festéket piszkálja maga elé meredve, mintha ez olyan érdekfeszítő volna. Amúgy nem, nem az. Elég jól ismerem, tuti valami baja van.
   - Ry, mi a gáz? – Vágódok le mellé, sőt még arra is veszem a fáradságot, hogy átkaroljam. És még ezt sem hülyüli el… - Ryan, látom rajtad, hogy baj van! Mond már!
   - Csak… tudod mit? Hagyjuk! – Mikor azt hinném, végre elmondja egy vállrándítás kíséretében visszatáncol. És csend. Már épp szólalnék meg, mikor hirtelen végigtúrja szinte kopasz fejét – már megint alig van haja… -, végül vigyorogva fordul felém. – Fagyi, amíg várunk? 
   - Perszeee! – Nem tudom, hogy mi baja, és azt sem, hogy mért nem mondja el. De, ha evvel egy picit is el tudom feledtetni vele azt, ami bántja, akkor alap. Meg hát… a fagyi az fagyi. Felpattanok a padról – olyan lendülettel, hogy pár centi híján a földdel smárolok – és várakozva nézek Ryan-re. – Jössz vagy mi lesz? 
   - verseny? 
Több sem kell, már futunk is. Át a parkon, át a vizes füvön… és át az úttesten. Ry most nem hagy győzni, vagy 1 méterrel előrébb jár, mint én. Vagyis, több, mert ő már át ért az úttesten, ép pedig azon rohanok épp.
   - Brooke vigyázz!!! – Kiállt hirtelen rám, és abban a pillanatban visszaránt egy kéz. Hanyatt esek a mögöttem állóval együtt, miközben tőlünk alig 30 centire elzúg egy Volvo. Kell egy teljes perc, mire felfogom mi történt. Félig meddig hátrafordulok.
   - Köszönöm! – nyögöm ki az egyetlen szót, amire talán most képes vagyok.

  Hirtelen pattan ki a szemem. A szívem úgy ver, mint egy riadt kismadárnak, és úgy kapkodom a levegőt, mintha futottam volna. Csak álmodtam! Ez csak egy álom volt!!! Miket beszélek?! Egyáltalán nem álom… Egy 6 évvel ezelőtti emlék… Justin versenyéé… Ryané… Az új OMG Usher feliratos pólómé…  És a majdnem halálomé.

 Jobb, ha iszok egy kicsit. Kivert a víz. Annyira valóságos volt… És nem rajtam múlt, hogy ne legyen csúnya vége.

  Sötétben botladozom, próbálok minél halkabban ki/lejutni, nem szeretném a fiúkat felkelteni. A folyosók sötétek, csak néhány ablakon világít be a hold fénye, megnyugtató derengéssel. Síri csönd honol – bár ennek megállapítására nem én vagyok a legjobb személy…

Sikeresen lesántikálok a lépcsőn – tapsot nekem! – az alsó szinten viszont nem a várt sötétség fogad, sőt! A konyha és a teraszhoz vezető folyosó is fényárban úszik. Na, most. Vagy anyuék értek haza – kötött programjuk van, úgyhogy tuti nem – vagy a hülyék felejtették el lekapcsolni a villanyt – ez esetben leszedem a nyakukon lévő sütőtököt!!! – esetleg harmadik lehetőségképp – ez a legesélyesebb – nem vettem észre, hogy egyikük – aki nem Chaz – nincs ott a szobában.

   - Te mit csinálsz itt hajnalok hajnalán?
A kérdés mögülem jön, konkrétan a frászt hozza rám, de szerencsémre felismerem. Lendületből fordulok, és végre látom is őt. Az árnyék és a fényár küszöbén áll, mint valami kétes személy. Félig gonosz/sötét, félig pedig jó/világos… Ami a legjobban érdekel, a szeme, és az fedve marad előttem. Nem tudok benne olvasni. RÁ nem számítottam PONT itt…
   - Ezt én is kérdezhetném tőled! – találom meg végre a hangom. – Te mit keresel itt?     
          

Ui.: Aki még nem látta az ezen a linken meg tudja nézni magyar szinkronnal a Never Say Never-t Never Say Never Film