Majdnem fejezet XD

Lassan, de biztosan haladok a fejezettel (igen, mint látható sok áthúzással dolgozok XDXD), ha minden igaz(!!!) holnap lesz, de lehet, hogy csak Keddre gépelem be :P igyekszeeek!!! <3

Extranagyonfonttos 2!!!!!

Az előzőben írtam, hogy mindenki olvassa el!! Nos, aki elolvasta és regisztrált is, az alapból látja majd a frisseket, DE a chat alatti részen lévő Bloglovin-Kövess :P részre kattintva tudtok követni bloglovinon. Ez fontos, ha továbbra is szeretnétek látni, mikor van friss!! :D :D

EXTRA FONTOS - tessék elolvasni!!

Sziasztok!
Ebben a pillanatban tudtam meg ezt a hírt én is.. nem írom le az egészet, inkább mennyetek rá a linkre, de a lényeg, hogy a Google reader, amin keresztül a blogger fiókokban meg tudjátok nézni a követett blogok frissítéseit megszűnik.

http://noriciisblogdesign.blogspot.hu/2013/06/nagyon-fontos-minden-egyes-bloggernek.html

MINDENKI OLVASSA EL!! :) innen a legkönnyebb informálódni, szerintem én még írok majd bejegyzést, addig is igyekszem informálódni :P

Pusz,
Lottie W.

4/2 fejezet!

Salut!

Bármit is mondanék nincs mentség a rengeteg csúszásra... Ugye tegnapra már fix-re ígértem, kész is volt, csak már nem volt energiám feltenni, ezer bocsánat :(  részről annyit, hogy lehet, hogy rövid (word 5 oldal) de úgy vegyétek, hogy hozzá jár a 4/1-is! Lehet, hogy valami nem lesz érthető, felmerülő kérdésekre Chat-en és komiba szívesen válaszolok :) Mindenki figyelmébe ajánlom a Főmenü fül mellett a szereplők fület is :) Ott többen kint vannak mint oldalt :) 

Azt 5. fejezetről. Most fogok csak neki állni írni, de ugye az változó, hogy milyen lendülettel tudom írni - sok mindentől függ! - de természetesen igyekszem, és jelzem majd, hogy körülbelül mikorra lehet számolni vele! 

Remélem a rész tetszik, és a 7 rendszeres olvasótól kapok is 7 komit, de ha annyit nem is, csak mondjuk 3-4 szép hosszú (hurráá!!) kommentet kapok akkor is ugrálni fogok örömömben! Komiba ha lehet tényleg véleményt írjatok... Mi tetszett, mi nem, mi nem tiszta, kérdések, akármi!! ami építő jellegű is lehet :D Na nem pofázok tovább, a fele úgysem olvassa el XD 

Jó olvasást!

Puszy 

Lottie W.

4/2 Fejezet

~Kanada, a fiúk szobája~

Brooke Kendall

   Hogy is fogalmazzak… elég mozgalmas volt a mai nap. És még csak 9 óra felé jár az idő… van még 3-4 óra a mából, bármi történhet.

  Pizsiben ülök a fiúk szobájában. Ryan az anyukájával beszél telefonon – abból, hogy azt hajtogatja „Tényleg nem történt semmi. igen ettem rendesen. Nem, nem égtem le. Komolyan nem volt semmi említésre méltó!” bárki rájönne… Chaz és Jus pedig pizzáért/üdítőért mentek le… de már vagy 20 perce. DVD-zést tervezünk, úgyhogy jó ötletnek tűnt minél gyorsabban eltüntetni a pár éves közös felvételeinket. Oké, már láttuk őket vagy ezerszer, de valahogy mindig rajtam nevetnek a legjobban.

   - Tündérke, ugye nem haragszol rám? – Ryan ma már bocsánatot kért a medencés esetért. Fogalmazzunk úgy, hogy a fiúk amúgy is nagy hatással vannak az emberre. Miután Ry térden állva, vagy fél órán át esedezett a bocsánatomért nem tudtam rá haragudni. Fene egye a jó természetem. – Nem direkt volt! Csak elfelejtettem…
   - Ez az, amit én is szeretnék. – Értetlen arcát látva szimplán nevetnem kell. – Felejteni drágám. felejteni. Nem tudok, rád haragudni nyugodj meg, imádlak!
   - Biz…
   - Igen. Biztos!

   - Hoztunk egy kis kaját! – Khm, Afrikában éheznek… Mi meg most készülünk betermelni egy kisebb állam átlag havi fogyasztását- Csak hasonlat volt!!! Justin kezében vagy 8 liter kóla (komoly, elmehetne teherhordónak…) egy zacskó chips és pisztácia – érdekes mozis szokásaink vannak az biztos – Chaz pedig a családi pizzákat(!!!) pár tábla csoki, M&M’s (hm, mire is jó, ha  a pizzás doboz lapos) popcorn, répa… Répa???
   - Oh, Chazy maci imádlak! – Rohanok oda hozzá – egy lajhárral fel is vehetném a versenyt…- és kikapom a kezei közül a tányért. Hm… répa! Ropogós, lédús, finom. Nincs párja a Földön!
   - Mai napig nem értem, hogy vagy képes tonnányit betermelni abból a narancssárga förmedvényből! – Húzza a száját Ryan, aki a répákat nagy ívben kerülve lenyúlja Jus kezéből a pisztáciát. Megjegyzem, nem neki szántuk az egész tányérral. – De te tudod! Csak ne gyere vele a közelembe!

  Evvel a lendülettel levágta magát az ágyára. Elég meggondolatlanul, mivel délután többszörösen(…) is tönkrementek a bordái/gyomorszája/egész teste. Úgyhogy amíg a másik két fiú leügyeskedte az asztalra a szállítmányt ő jajgatott egy sort.
   - Mit nézünk?
   - Brooke a lány, ő választ! – Vágja rá magától értetődően Justin. Oh, jó pofizni akar? Vagy mi?
   - Te meg a Szupersztár! Nehogy elszokj az életszínvonaladtól, válassz csak te! – Oltom vigyorogva.
   - Én meg le vagyok sérülve! – Kiáltotta Ry a párnába temetett arccal. Nehogy elfelejtsek majd szólni anyunak, hogy mossa ki az ágyneműt… - Enyém a választás joga!
   - Tudjátok mit? – Chaz gyanúsan vigyorog. Mint mikor gondolkodik(?). Ami soha nem vezet túl jóra… - Mi lenne, ha mind a négyen választanánk egy filmet és Jus twitterén kiposztolnánk? A fanok mondjuk, 5 perc alatt döntenek. Na?
Ez még elég ésszerűen hangzott. Hozzájuk képest! Chaz a Batman-re szavazott, Ryan, mint mindig Chazy ellen, így egyértelműen Superman, Justin a Karate kölyköt akarja nézni. gyanítom Jaden miatt. Pár másodperc – se – kell és fent is van. Amíg az eredményre várunk mi hárman is kényelembe helyezzük magunkat - mindenki a saját ágyán, illetve én Chazy mellkasán.

   - Megvan az eredmény! – Néz fel Jus a telefonjából, ahol eddig SMS-ezett. Lehet, hogy azzal a bizonyos haverjával, valamelyik sztárral egy szimpla ismerőssel… esetleg egy UFÓ-val. Belőle minden kitelik. – Ezt nem hiszem el! 
   - Mit? – Érkezik, hármunk felől a kérdés. Mondanom sem kell, pár másodperc múlva már mindenki a telefonját próbálta nézni. Próbálta, mert akármennyire is menő, meg nagy kijelzős a mobilja - meg drága, ugyebár – négyen sehogy sem látjuk rendesen. – Ki nyert? 
   - Brooke! – Néz fel kistányérnyi szemekkel a készülékből. Pont rám. Oh, yeah! Éljenek a Belieberek! Jus hitetlenül megrázza a fejé, még egyszer, meg még egyszer, sőt, még egyszer! – Most komolyan Never Say Never-t nézünk? 
   - A fanok döntöttek, úgyhogy igen! 

   - Oké, hozom a laptopom a Rover-ből. – Reagál egy lemondó sóhaj, meg egy pici mosoly kíséretében. Jé, ez még megdobogtatja a szívét? A rajongói? Wow… haladunk.

   - Nem kell! – Vágja rá Chaz, aki ugye DCD mániájának köszönhetőn memorizálta mind négyünk filmlistáját – meg párszor fel is sorolta szol hiányosságait. – Negyedik sor, jobbról a hatodik!

 Na, indul is a film. Nem, nem viccből választottam pont a Never Say Never-t. Talán ez kicsit észhez téríti Justint. eszébe juttatja, hogy Pattie nélkül Scoo sem fedezte volna fel, mert bárhogy is nézzük, Ő tette fel AZOKAT a videókat youtube-ra. A fiúk támogatását azóta élvezi, mióta ismerik egymást. Scooter és Usher türelme, segítsége, mérhetetlen hite a srácban és a szeretetük… Nem utolsó sorban a Belieberek, akik a kezdetektől fogva támogatják őt, ha valaki leszólja, rögtön bevédik, hisznek benne, és szinte bármit megtennének, csak, hogy élőben lássák legalább egyetlen egyszer. Az elején, tényleg a legelején is ott voltak már, pedig Jus akkor csak a rokonságnak kezdte feltöltögetni a videókat. Aztán az első turné alatt lebetegedett, a twitteresei egy családként mellette álltak. Nem teljesen, de legfőképp miattuk van ott, ahol van. A sok díj a szekrényében, aminek nagy része közönség szavazatokból jött össze, a hihetetlen DVD eladások, a klipek nézettsége… Ha a Belieberek nincsenek, ez mind nem lenne így! Talán a Never Say Never kicsit rámutat erre is, hogy mi volt alig pár éve, hogy honnan jött, most hol van és egyáltalán hová tart. Remélem, ráébred, mi is a helyes. Mert nem, nem az a lényeg, hogy kegyen márka, pénz, ragyogás. És ezt eddig ő is tudta…

   - Kimentem hugyozni! – Kösz a bejelentést Chazy. Vajon, mit szólna, ha illemtanfolyamra küldeném? Akkor talán megszabadulnék az ilyen szép kijelentéseitől. Amúgy meg! Ki engedte meg neki, hogy felkeljen?! Az én párnám nem sétálgathat engedély – és szó – nélkül. De legalább tudom már, milyen a fiúk plafonja, ha lendületből nézi az ember. Igen, Chazy miatt hanyatt borultam – tapsot neki emberek! – a kicsit sem pihe-puha díszpárnára. csináltatok egy I Y Chaz Somers feliratú pólót. Szarkazmus! Mielőtt valaki küldene egyet! Amúgy. Ryan bealudt. csak így mellékesen, Nagyon érdekfeszítően hat rá a film – annyira, hogy a félig megrágott kukorica nyállal keveredve folyik csak a szájából. Igen, gusztusos – mint egy bogarakból álló turmix. Nyami. Justin kistányérnyi, könnyes(!!!) szemekkel bámulja a képernyőt. A háttámlának dőlve, felhúzott térdeit átkarolva kuporog. Kíváncsi lennék, mi zajlik le a fejében.

 A film végén – asszem - már csak Chaz hangját hallom, de azt is csak tompán. túlságosan is hosszú volt ez a nap ahhoz, hogy majdnem éjfélkor még ébren legyek. Ha jól érzem Chaz-en fekszem – pontosabban a mellkasán heverészek – míg ő a takarót próbálja ránk szenvedni. Tehát a szokásos. Valahogy mindig vagy rajta, vagy Ryan-en alszok el. Számomra mondjuk rejtély, hogy reggelre mért ők vannak rajtam. Az viszont nem, hogy mért leszek tele ezek után lila/zöld/kék foltokkal. Vissza a valóságba. Chaz mintha veszekedne(?) valakivel(?) az a valaki(?) meg visszaszól neki.
   - Nem is igaz! Még mindig szeretem Őt…

    - Justin! Justin! Justin!
   - Komolyan nem hiszem el, hogy csak második lett. – Ahhoz képest, hogy Ryan eddig azt sem tudta, Szupersztárnak milyen hangja van, eléggé felháborodott a helyezésén.
   - Ryan, nyugi! – Nevetem ki, miközben felkötöm a hajam. Körülöttünk mindenki tapsol, Pattie Jus nyakában lóg – vagyis fordítva, de mindegy – és agyon puszilgatja. Nem csodálom, hogy büszke rá, én is az vagyok. – Oda megyünk mi is?

Bár elég sokan vannak kicsi a hely, kint pedig millió ágra süt a nap. Ez két dolgot jelent. 1, Alap, hogy kint várunk és nem a tömegben. 2, Justin is pár perc múlva kint lesz. Klausztrofóbia. Brr…

   - Chaz mikor jön haza? – Érdeklődök már kifelé menet. Chaz, a kis mázlista épp az USÁban van a szüleivel. Nem, nem is mázlis. Lemaradt Justin versenyéről. – Megígérte, hogy az Államin itt lesz. 
   - Asszem holnap érkezik. – Rágózás közepette csak ennyi a válasz. Mi lehet a baja? Máskor minimum megcsikiz, birizgálja a hajam, lenyúlja a telóm – ugyanis nem erőssége a várakozás. Ezzel szemben most csendben ül a valaha piros padon és a lepattogzó festéket piszkálja maga elé meredve, mintha ez olyan érdekfeszítő volna. Amúgy nem, nem az. Elég jól ismerem, tuti valami baja van.
   - Ry, mi a gáz? – Vágódok le mellé, sőt még arra is veszem a fáradságot, hogy átkaroljam. És még ezt sem hülyüli el… - Ryan, látom rajtad, hogy baj van! Mond már!
   - Csak… tudod mit? Hagyjuk! – Mikor azt hinném, végre elmondja egy vállrándítás kíséretében visszatáncol. És csend. Már épp szólalnék meg, mikor hirtelen végigtúrja szinte kopasz fejét – már megint alig van haja… -, végül vigyorogva fordul felém. – Fagyi, amíg várunk? 
   - Perszeee! – Nem tudom, hogy mi baja, és azt sem, hogy mért nem mondja el. De, ha evvel egy picit is el tudom feledtetni vele azt, ami bántja, akkor alap. Meg hát… a fagyi az fagyi. Felpattanok a padról – olyan lendülettel, hogy pár centi híján a földdel smárolok – és várakozva nézek Ryan-re. – Jössz vagy mi lesz? 
   - verseny? 
Több sem kell, már futunk is. Át a parkon, át a vizes füvön… és át az úttesten. Ry most nem hagy győzni, vagy 1 méterrel előrébb jár, mint én. Vagyis, több, mert ő már át ért az úttesten, ép pedig azon rohanok épp.
   - Brooke vigyázz!!! – Kiállt hirtelen rám, és abban a pillanatban visszaránt egy kéz. Hanyatt esek a mögöttem állóval együtt, miközben tőlünk alig 30 centire elzúg egy Volvo. Kell egy teljes perc, mire felfogom mi történt. Félig meddig hátrafordulok.
   - Köszönöm! – nyögöm ki az egyetlen szót, amire talán most képes vagyok.

  Hirtelen pattan ki a szemem. A szívem úgy ver, mint egy riadt kismadárnak, és úgy kapkodom a levegőt, mintha futottam volna. Csak álmodtam! Ez csak egy álom volt!!! Miket beszélek?! Egyáltalán nem álom… Egy 6 évvel ezelőtti emlék… Justin versenyéé… Ryané… Az új OMG Usher feliratos pólómé…  És a majdnem halálomé.

 Jobb, ha iszok egy kicsit. Kivert a víz. Annyira valóságos volt… És nem rajtam múlt, hogy ne legyen csúnya vége.

  Sötétben botladozom, próbálok minél halkabban ki/lejutni, nem szeretném a fiúkat felkelteni. A folyosók sötétek, csak néhány ablakon világít be a hold fénye, megnyugtató derengéssel. Síri csönd honol – bár ennek megállapítására nem én vagyok a legjobb személy…

Sikeresen lesántikálok a lépcsőn – tapsot nekem! – az alsó szinten viszont nem a várt sötétség fogad, sőt! A konyha és a teraszhoz vezető folyosó is fényárban úszik. Na, most. Vagy anyuék értek haza – kötött programjuk van, úgyhogy tuti nem – vagy a hülyék felejtették el lekapcsolni a villanyt – ez esetben leszedem a nyakukon lévő sütőtököt!!! – esetleg harmadik lehetőségképp – ez a legesélyesebb – nem vettem észre, hogy egyikük – aki nem Chaz – nincs ott a szobában.

   - Te mit csinálsz itt hajnalok hajnalán?
A kérdés mögülem jön, konkrétan a frászt hozza rám, de szerencsémre felismerem. Lendületből fordulok, és végre látom is őt. Az árnyék és a fényár küszöbén áll, mint valami kétes személy. Félig gonosz/sötét, félig pedig jó/világos… Ami a legjobban érdekel, a szeme, és az fedve marad előttem. Nem tudok benne olvasni. RÁ nem számítottam PONT itt…
   - Ezt én is kérdezhetném tőled! – találom meg végre a hangom. – Te mit keresel itt?     
          

Ui.: Aki még nem látta az ezen a linken meg tudja nézni magyar szinkronnal a Never Say Never-t Never Say Never Film

csak egy gondolat...

Csak egy gondolat!

Remélem, azért néhányan veszik a fáradságot, és reagálnak is rá, mert amúgy nem sokat ér...

Mint tudjátok, nemrég nem volt gépen, nos, azóta azt visszakaptam, DE mivel év végi zárások vannak, plusz én elmegyek az osztályból így vagy a barátnőimmel vagyok, vagy még átnézem amit kell, mert pl, ma volt az utolsó biosz óránk, mégis félig át vettünk még egy anyagot - csak azért is alapon... - ahogyan matekon is dolgozunk még. Nem panaszkodok, mert mindenkivel így van ez, gyanítom így év vége felé...

Mikor tudtam volna jönni írni, vagy anyu rángatott be a városba, katasztrófaturistát játszani, vagy neki titkárnősködtem, ugyanis bár a munkához szüksége van a  számítógépre használni nem tudja, így géphez még csak nem is jutottam - illetve tegnap egész délután itt ültem, jelentőket írni. Este már semmi erőm nem volt gépnél ülni, bebizonyítható, mert ekkor még fbn is Offline voltam. Alvás előtt pedig végre bele tudtam kezdeni abba a könyvbe, amit tegnap kölcsön kaptam, de ma már vinnem kellett vissza ( akit érdekel Cassandra Clare - A Herceg ) és nem kis oldalmennyiséget végeztem ki kb. 6 óra alatt. fél kettő körül végeztem vele, és EKKOR voltam fent Facebook-on, aztán aludtam, suliba voltam, délután pedig eltöltötte egy kis időt a pasimmal.

Khm, igen, katasztrófaturista...

Gondolom mindenki hallott az árvízről - hisz konkrétan mindenhol ezt nyomatták :/ 

Mivel mi is az egyik veszélyeztetett városban voltunk, ráadásul a sulink közvetlenül a Duna partján fekszik alap dolog volt, h mentünk egész álló nap homokzsákokat pakolni/cipelni, hogy ne ázzon el minden, bár a Prímás sziget így is csöppet vizes volt (aki nem tudná milyen volt a helyzet keressen rá.... sok kép lesz!) tehát több mint fél nap erre ment rá, közben pedig folyt  a tanítás is... Anyu Minden egyes nap végigrángatott a városon, hogy felmérjük milyen a helyzet, nagypapám lakása száraz, vagy esetleg már úszik mindennel együtt.... így tehát, ha írni tudtam is, gépelni valahogy nem maradt időm... Sorry mindenkinek...

Nem, egyáltalán  nem mentség ez az egész, főleg, hogy ígérgettem a részeket - amikkel én szentül hittem, hogy kész leszek!!! DE ennek ellenére füzetben le van írva MINDEN EGYES SZÓ, amit a fejezet második felébe szánok... Már el is kezdtem gépelni, mikor észrevettem chaten egy szép üzenetet, ami nagyrészt arra ösztönzött, hogy ezt megírjam... Igen, komiba volt, aki figyelmeztetett, ENYHÉN(...) le vagyok maradva, de az h chaten NÉV Nélkül  ilyet kapjak -.-: még mindig nincs rész!!!!   az nekem egy kicsit sok, bocsesz én ilyen vagyok. Ha valaki még komizni sem veszi nagy valószínűséggel a fáradtságot, akkor ne  szóljon be nekem név nélkül!!! 

Ma éjjel be akartam gépelni a fejezetet tejesen, holott 3 óra alvás meg 8 tanóra után több vagyok, mint fáradt, de így, hogy valaki még annyit sem kérdez, hogy hogy mi történt, mért nincs rész... nem így nem fogok azért éjszakázni, hogy aztán nyalakodjon amiért eddig nem volt... vagy holnap, vagy legkésőbb pénteken lesz rész... pedig már ma fel szerettem volna tenni :( :( 

Ez csak egy gondolat volt... természetesen nem mindenkinek szólt, csak annak, aki érintett... de remélem valaki reagál is rá, és nem csak akkor kapok komit, ha szenvedek egyet egy fejezettel....

Lottie W.