Írás *-*

Írom a 4. fejezetet :P
vagyis eddig írtam, most go jégkása *-*
sietek <3

3. Fejezet

Salut!

Hali emberek… Igen, tudom, két hónapja volt rész… Sajnálom, de egyszerűen nem volt időm (ezt a rész HÚSVÉT!!! Óta írom) de örömmel jelentem, hogy a vizsgaidőszakunk lezárult! Az irodalom vizsgám 4es lett, a földrajz pedig 5ös – mind a kettő TZ jegynek számít, úgyhogy meg vagyok elégedve magammal, mert előrelátva mindkettőt 2esnek tippeltem. Most már csak ezt a 2 hónapot kell kibírni, ami még vissza van az iskolából, meg a „feszült” várakozás a felvételi eredményekre –ha már a honlapokra nem képesek kirakni -.-

Remélem a rész tetszeni fog, sztem nem lett jó :/ még terveztem hozzá írni, de mikor megnéztem, hogy mikor raktam ki részt, kicsit csodálkoztam… valóban így repül az idő?!
Ma lehet, hogy még kirakok valamit, de nem hiszem… majd meglátom ;) 

Tudom, hogy ezt a részt nem sokan olvassák el – ki lenne kíváncsi az én szövegelésemre, ha van mit olvasni? – de ürülnék, ha még egy kicsit hallgatnátok a nyafogásom olvasás előtt!
Nagyon ürülnék, ha a 6 rendszeres olvasóból 3-4 komi összejönne, amiben mondjuk, válaszolnátok a fejezet végén lévő kérdésekre, és leírnátok a saját véleményeteket is, nem csak annyit, h „nagyon jó, kövit”… mert így tudom, hogy min változtassak meg h szerintetek milyen. Ha komiba kérdeztek válaszolok 

Jó olvasást
pusz Lily

3. Fejezet

Justin Bieber

   - Ja, csak…

***

   - Remélem, ma már nem találkozunk többször Miss. Kendall! – Mosoly a doki, miközben becsukja Brooke után a kórterem ajtaját. Mellette Ryan szenvedő arccal, néha rászorítva Brooke karjára igyekszik felénk.
   - Túléli? – Röhög fel Chaz, valószínűleg Ryan arcát látva. Tényleg elég röhejes képet vág.  Ami érthető is… - Vagy ne fagyit, hanem koporsót vegyünk? 
   - Chaz! Viselkedj! – Dorgálja meg Brooke, de közben mosolyog. Melléjük lépve kapom el Ryan kezét és a vállamon átvetve azt, segítek neki előrébb jutni. – Kint elmondom, csak menjünk. Nyomasztó ez a hely.

Ő kicsit bicegve indul ki, de Chaz mellé pattan, hogy segítsen neki, én pedig Ryant ráncigálom a parkoló irányába.
Mikor végre elhagyjuk a kórházat – ma már másodszor – mindenki fellélegzik.
Hogy hogyan kötöttünk ki megint itt? Na, az egy gyönyörű történet.

~Visszaemlékezés~

   - Ja, csak egyik haverom. Holnap ideutaznak és megkérdeztem, hogy körbevinnénk e. – Mondom teljese lelki nyugalommal, mire Ryan a fejemre borítja, amit épp evett. Odakapok, de a hajamhoz érve valami trutyisat érzek. Megszagolom a kezem, majd megnyalom az ujjam. – Haver… Mi a francnak öntöttél rám banánpürét?!
   - Mert most estél haza, és máris más haverjaiddal foglalkozol! – Banyek, Ryan tényleg ki van kelve magából. Nem magasabb nálam, most mégis törpének érzem magam mellette. – Az egy dolog, hogy mi, amikor tudunk, mászkálunk veled, mert másképp nem tudnánk találkozni, az is egy dolog, hogy ez a munkádhoz tartozik! De nem hiszem el, hogy nem veszed észre, hogy a kiscsajt közben tönkreteszed!
   Mi van? Mi a fenéről beszél? Igenis töltök velük elég időt! Beismerem, ez azzal jár, hogy körbemásszák velem a fél világot… De mégis miről beszél? Milyen kiscsajt teszek tönkre? Vagyis… a kiscsaj minden bizonnyal Brooke. De mégis, hogy tenném ÉN tönkre, mikor nem is beszélünk szinte so… Soha…
   Brooke-ra nézek, akin nem tükröződik semmi érzelem. Se öröm, se szomorúság… semmi. Pontosan olyan arccal néz rám, mint amikor először elmentem Scooter és Usher társaságában. Akkor nem sírt, vagy mutatta, hogy szomorú lenne… csak nézett s úgy éreztem a lelkemig hatol a tekintete. Tudta, hogy ez az álmom, hogy ha énekelhetek, csak akkor élek igazán… és ő elengedett.  Nem tette nehezebbé a búcsút avval, hogy könyörög, maradjak. Csak elengedett, hogy éljem az álmomat.
   - Ryan, ezt már megbeszéltük! – Fordul némileg derűsebb arccal az említett felé. – És, ha jól emlékszem le is zártuk azt a beszélgetést.
   - Bocsi tündérke! – Ahogy Ry ölelésre nyújtja a karjait Brooke ugrik is. Úgy bújik hozzá, mint valami kiscica. Ryan pedig, mint egy báty átöleli és védi a világtól. Felfoghatatlan ez a kapocs hármójuk között. – Mit szólnátok, ha ma a mi szobánkban aludnánk?
   - Okay!
   - Felőlem!
Chaz – gondolom valami isteni szikra alapján – felkapva Jégtündért elkezdett felrohanni a lépcsőn, amit persze Ryan sem hagyhatott reakció nélkül, így elkezd utánuk rohanni. Ez mind szép és jó, de abban a percben, hogy Chaz elérte a legelső lépcsőfokot Ryan eltanyált valamiben.
   - Jól vagy Bro? – Rohanok oda hozzá, és nyújtom a kezem, hogy felhúzzam. Szenvedve, nyafogva, sziszegve, de felkecmereg a parkettáról, miközben elég (…) szemrehányóan tekint a másik srácra.
   - Nem megmondtam, hogy RAKD A HELYÉRE A SZALÁMIDAT?! – WTF?! Ez most komoly? 1, Hogy a francba tud ilyen nőiesen kiabálni, egy majdnem 18 éves srác? 2, Mit keres Chaz(?) szalámija(!!!) a földön? 3, Vajon mért nem tudok ezen igazából csodálkozni? 

~Jelen~

 Na, ezek után – meg miután választ nem kaptunk – elmásztunk szerencsétlen hülyével a dokihoz, mert a keze és pár bordája nem értékelte a találkozást a padlóval.

   - Ki vezet?
   - Chaz! – Vágja rá Brooke, mire az említett felnevet. Hogy min? Na, arról fogalmunk sincs. Így kerültünk Ryan-nal hátra, Chaz sofőrnek, Brooke pedig az anyósülésre. – A doki szerint ez a lökött majom meghúzta a vállát és szétzúzta az oldalát. Jegelni kell, de egyben marad… remélhetőleg.

Ryan persze az utolsó szónál lefehéredett és ájulást tettetve eldőlt mellettem az ülésen. Máig rejtély, hogy mért nem fogatta el a Hollywood-i filmajánlatokat. Produkcióját jutalmaztuk egy adag tapssal, ami után csend telepedett a kocsira. Megható, nyugodt, barátságos csend… ami tartott vagy úgy 20 másodpercig.
   - Ne másszál már rám te idióta! – Brooke a röhögéstől fuldokolva próbálta visszalökni Ryt a hátsó ülésre, ugyanis – dobpergést kérek! – a hülyegyerek menet közben elkezdett előremászni Brooke ölébe. – Hallod, nem kapok levegőt, te idióta! Mássz már vissza!
    Nevetve visszaráncigálom a hátsó ülésre, miközben ő sziszegve ad hangot nemtetszésének. Ja, hogy ilyenkor fáj neki. Az előbb még semmi baja nem volt. Vajon hogy lehet ez… Ne! Ne válaszoljatok! Költői kérdés volt!

   - Fiúk, ti nem vagytok éhesek?  - Épp becsukódik mögöttünk az ajtó, mikor Brooke felteszi a kérdést. A válasz rá, - mily meglepő – három egyhangú de. Brooke homlokon csapja magát – valószínűleg rájött, hogy ez hülye kérdés volt 3 fiú mellet – és nekiáll pizzát rendelni. – Chaz, Ry gondolom a szokásos. Szupersztár, te milyet?
   - Mint mindig, nem változott az ízlésem.
Furán rám néz, de inkább szó nélkül hagyja és kimegy telefonálni. Göndör haja szinte hullámzik, ahogy lépked. gyönyörű, mint mindig. Akkor is az volt, mikor elmentem. Csak fiatalabb kiadásban, még smaragdzöld szemmel és teljesen vörösesbarna helyett csak barna, melírozott hajjal. Megváltozott. Most már nem értem meg. Mármint, egyik pillanatban a nyakamban lóg és imád, a másikban közömbös velem és alig szól hozzám. Beismerem a fürdőszobai dologgal kicsit túlléptem a határokat, de régen is sokszor lógtunk bent mikor fürdött.

   - Chaz, mi baja?
   - Nem tud kiigazodni rajtad. – Jön a hang mellőlem. Basszus! Oké, arról nem tudtam, hogy Chaz kb. 10 centire ül mellettem a kanapén. Ijesztő. Ööö… Mikor vette le a ruháit? Nem mintha zavarna, vagy ilyesmi, csak mikor?? Helyesbítek. Alsó van rajta, a többi ruháját meg Ryan fotózgatja… hogy minek? Nem akarom tudni! – Úgy érzi, hogy cserbenhagytad. Meg szerinte megváltoztál.
   - Nem is!
   - De igen! – Hogy imádom, mikor egyetértenek… Olyan kis cukik… igen, szarkazmus. – máshogy viselkedsz! – Áll neki a felsorolásnak Ryan. Tényleg? Jó tudni.
    - Túl sokszor szóród a pénzt! – kontráz Chaz. nem is szórom! Csak abból kötök, ami van. Megdolgoztam érte!
   - Mostanában még otthon sem nagyon mászkálsz márkás göncök nélkül!
   - Selena is panaszkodott rád!
   - Tényleg. Sel mikor is járt nálatok utoljára? 2 hete? – Ry ez övön aluli volt! Más a napirendünk, ennyi.
   - A tisztasággyűrűdet meg megint elhagytad valahol igaz? Vagy megint lenyúlta az egyik belieber? Esetleg ott maradt Sel-nél mikor legutóbb „beszélgettetek”? – Ez… ezt meg honnan tudják? Sürgősen szereznem kell egy új gyűrűt! – Hallgatás beleegyezés Bro… fáj, hogy így kell közölnöm, de tudjuk, hogy már nem vagy szűz! Ahogy mi sem!
   - Mit ti sem? – Emberek tapsot Brooke-nak! Mindig a legjobbkor topp… Álljon meg a menet! Minimum 10 méterre áll tőlünk! Ahogy látom ezt a másik kettő is felfogta, mert kistányér szemekkel néznek – velem együtt – az egyetlen lányra. – Mi van? Mit néztek?
   - Drága, egyetlen, imádott Jégtündérkénk! – na, erre a megszólításra nem csak Brooke, de mi is összeráncolt szemöldökkel nézünk Ryanre. Két esetben beszél így. 1, ha be van baszva (olyankor kb. mindenre rá is mászik, aminek 2 lába meg melle van…) 2, ha akar valamit – gyanítom, most erről van szó. Legalábbis alkoholt ma még nem láttam a közelében. – Hogy a drágalátos Teddy maciba hallottad, amit mondott?
   - Teddy maci? Ez most komoly? – Legalábbis ezt akarhatta mondani Tündérke, - aki közben lehuppant a fotelba – de úgy röhögött, hogy a beszéd mindenhogy ment, csak artikuláltan nem. Kell, vagy 5 perc még kellőképp lenyugszunk – ez alatt az idő alatt én kétszer esetem le a kanapéról, Chaz belefejelt az üvegasztalba, ami így meg is repedt, Brooke pedig miután ivásra vetemedett ki is köpte a kólát – és választ kapunk a „cuki” kérdésre. – Amúgy, nem hallottam. Viszont még mindig tudok szájról olvasni, Ryan pedig, khm, elég artikuláltan beszél. Szóval, mit ti sem?
  Ryan kétségbeesett pillantásokat lövell felénk, Chaz valószínűleg úgy döntött, hogy Ő ebből kimarad – köszi Bro, még visszakapod! – Brooke meg egyre türelmetlenebb. Így este hatfelé mondjuk érthető.
   - Jus, mond te! – Ugye milyen kedves a haverom? Ő nem vigyáz a szájára, és nekem kell magyarázkodni utána. Ryan, Chaz… csak, hogy tudjátok, szeretlek titeket. – Én addig beállítom a séróm. Kezd lelapulni.
Evvel a végszóval a haját igazgatva lép le a nappaliból és a konyhába érve megkönnyebbülten pacsizik le Chaz-el. Már nem azért, de Chaz nem akar kiállni így az ablakba? Ott többen megnézhetnék a „gyönyörű” testét. Oké, abbahagytam.
   - Na, miről beszéltetek?

Kérdések

1. 1     Mit fog most csinálni Justin?
2. 2.      Ryan vagy Chaz tűnik szimpatikusabbnak?
3. . 3.      Ki a kedvenc szereplőtök és mért?
4. 4.      Kedvenc rész?
5. 5.      Milyen az új kinézet?

Tudom, hogy nem a legjobb kérdések, de na :D egyelőre ezekre kapjunk választ J
A kövi részről fogalmam sincs, de már írom, J igyekszem J

Ui.: Kominál leszedtem a kódot J így talán többen írtok J

Ui. 2: Eleanor –maradjunk az Elnél jó? J - Szóval csak most jutottam el odáig, hogy elkezdjek újat olvasni – szégyen és gyalázat, de még a rendszeresen olvasott blogokkal is el vagyok maradva L - de most olvasom, a meg videót is igyekszem vágni, még most mikor elég friss vagyok (12 óra alvás után) annyi észrevétel még most (gyors ránéztem) hogy a betűtípuson sztem változtass, mert engem pl zavar h alig lehet elolvasni L