Salut!
Igen
emberek, még élek...asszem.
Bocs,
hogy nincs nagyon rész, de a másik blogomon is már szünet van – vizsgázok jövő
héten.. irodalom -.- meg a gépem is hol használható, hol meg kivágható –
mármint az ablakon, minimum.
Nem ígérem a kövit, mert igazából lesz
amikor lesz – mert ugye, mikor agépem
rossz írni sem tudok :/ - de remélem nem nyírtok ki érte...
De
elvileg ma még kirakok valamiiit *-*
Pusz és véleményt ;)
Lily
2. Fejezet
- Csini a francia bugyid!
- Baszki Justin!!! – elfelejtettem bezárni
az ajtót! Oh, hogy az a... Most komolyan PONT Justin előtt állok egy szál..
khm, szinte meszetelenül? PONT előtte? Remélem azért jól szórakoztok ott
fenn!!! Merthogy Jus rohadtjól szórakozik az biztos! – Takarítsd el az arcodról
azt a vigyort és húzás ki a fürdőből!
- Most mért? Láttalak már így...
- Igen Jus, láttál. – Felcsillan a szeme.
Komolyan mondom, több perverzség ragadt ebben a fiúban, mint a másik kettőbe
együdtvéve. Jó, azért nem, de nem sok hiányzik... Hm, el kell szomorítanom –
pedig már látom a tévképzeteit, miszerint premierplánban nézheti végig ahogy
fürdük -, így is elég hiányos öltözetben látott, ráadásul a második mondattal
telibe talált... – DE, az azelőtt volt, hogy elmentél. Mikor még minden másképp
volt!
-
De...
- Nincs de Jus! Menj ki, vagy hívom a
fiúkat!
Részemről
lezártnak tekintem a vitát. Viszont ha nem megy ki, akkor tényleg hívom a
fiúkat – őket ismerve pedig Jus nagyon gyorsan távoziok majd a szobából... Néha
jól jön, hogy az a két marha ennyire véd.
Nyílik az ajtó és megcsap a kintről beáramló
hideg levegő, de még mindig érzem magamon a tekintetét. Tüntetőlegesen
odamegyek a kádhoz és elzárom a vizet. Még mindig nem ment ki. Így játszunk?
Legyen!
- Öhm, Jus! – Fordulok hátra szempilla rebegtetve.
Ez álltalában bejön a srácoknál – szerencsémre. Gyanum, miszerint tekintete
rajtam csüng beigazolódott. Attól még, hogy adja a nagyfiút – 18 évesen ideje –
az arcán elterjedő pír, és a szemében lévő csillogés kimutatja zavartságát. – h
már ittvagy, leveszed a tüsfürdőm?
***
Végre
kiment! Fene gondolta volna, hogy 10 percbe telik levenni, egy doboz tusfürdőt
– igen, ebben volt szarkazmus! Jus annyit szerencsétlenkedett, hogy az már
nekem volt kínos, nemhogy neki – tényleg gáz volt, mikor gyantát a fejére
borította a nagy „igyekezetben”.
A kádban ülve VÉGRE tudok gondolkodni egy
kicsit. A múlton, a jelenen és a várható jövőn is.
A múltam, aminek nagy részére nem
emlékszem, a jelenem, amiben a ködös múltat kutattom, és a jövőm, amiben remélhetőleg
már választ találok a kérdéseimre.
A múltamban – mármint abban a részében, amire
emlékszem – nagy szerepe van a három hülyegyereknek. Mindenhol ottvoltak. Az
első kori balesetem, versenyem, amikor valami nem sikerült és kiborultam. Ott
voltak mellettem a suliban, hozták a leckét mikor beteg voltam. Az első
„csókomnál” és csókomnál, bálon, szakítás után... Ry és Chaz pedig akkor is,
mikor kiborultam Jus távolléte miatt... Úgy érzem ők részesei lesznek az egész
életemnek, hisz tesvéreim helyett testvéreimmé nőtték ki magukat. A jövőmben
minden képlékeny, ködös és instabil. Minden, kivéve őket.
*kopp-kopp*
- Tündérke csinálunk ebédet! – Kiabál be a
csukott ajtón Chaz. Most komolyan mióta beszélgetünk mi csukott ajtón
keresztül?! – Le...
- Chazy, ha valamit szeretnél sajnos be
kell jönnöd! – Enyhe célzás. Ha valami problémám van – és itthonvagyunk – a
fiúk betuszkolnak a fürdőbe, kapok egy habos forrófürdőt, ők pedig leülnek a
szauna mellé a padra. Nem vagyok szégyenlős – mármint előttük nem – így még
soha nem volt probléma abból, hogy bentvannak míg fürdök/öltözök, sőt gyakran
alszunk együdt is. Minket nem zavar, a többi ember véleménye meg nem érdekel.
Kuncogva
nyit be a fürdőszobába, aztán mikor körbenéz hangosan is nevetni kezd.
- Mi az a gyantafolt? – Nyögi ki két
fuldoklás között. Hozzáteszem félmesztelenül – pontosabban egyszál boxerban.
Fekete Kalvin Claine, ezt még én vettem neki. Szőkésbarna haja szanaszéjjel áll
– tuti nélkülem párnacsatáztak!!! – hasán pedig ott virítanak szépen kidolgozott
izmai. Komolyan mondom, ha nem ismerném még flörtölnék is vele.
- Jus majdnem negyed órát baszakodott a
tusfürdőm leszedésével, közben meg magáraborította.
- Áh, értem a szitkozódást a fürdőnkből!
Jah,
említettem már, hogy a fiúk annyira otthon vannak nálunk, hogy van egy saját,
háromágyas szobályuk, a szekrényekben a cuccaik, ráadásul külön fűrdővel –
persze nagyon ritkán használják a szobájuk. Mikor ittvannak álltalában együdt
alszunk. Akkora franciaágyam van, hogy négyen bőven elférünk.
- Mit szerettél volna mondani?
- Jah! – Ez most komolyan elfelejtette?!
Chaz banyek itt dícsérlek, erre magadat égeted? Gratula haver, te is meguntad a
sorbanállást mikor az észt osztották... – Csináltunk ebédet, ha lejössz
filmezünk is.
Uh,
remélem a TED-et nézzük, annyira bírom azt a perverz macit! Ráadásul Just is
említik benne – amin a fiúkkal elég gyakran kapunk röhögőgörcsöt.
- Megvársz? Egy pillanat és végzek. – Mintr
mondtam már, a fiúk nem udnak ellenállni a szempilla rebektetésnek és a
bociszememnek. Chaz is csak vigyorogva hozzámvágja a Spongya Bobos törcsim. Ami
így vizes is lett... Haver állhattál volna sorba még egy kicsit... – Jó, akkor
most kérnék egy használható SZÁRAZ törcsit.
Míg
Chaz a szekrényben kutakodik én leengedem a kádból a vízet, és elfújom azt az
árválkodó, épphogy pislákoló illatgyertyát, amit még Szupersztár
szerencsétlenkedésekor gyújtottam meg.
- Hello Kitty vagy Twilight? – Szűrődik ki
a szekrény méllyéről Chazy hangja. Innen nézve lassan átjut Narniába. De buli
lenne, találkozhatnék Faunnal... Öhm, okééé... – Twilight jó lesz!
- Te, ez mi? – Lóbál valamit a kezében, míg
én megpróbálom felitatni magamról a vizet.
- Mi?
Wow,
ez még megvan? Asszem egy éve vettem,
mikor nagyon unatkoztam, de nem gondoltam volna, hogy van még belőle. Lehet,
hogy anyu vett utánpótlást, mikor New York-ban voltunk. Belőle még ki is nézem
– amilyen humorral rendelkezik.
- Neked most komoly JB monogrammal és
képpel ellátott... WC papírod van? – Röhögi el magát. Olyan furcsa hangokat ad
ki, mint mikor egy bébifóka próbál felkúszni a jégtáblán. Nem tudja eldönteni,
hogy sírjon vagy nevessen. Bólogatok, de hang nem jön ki a torkomon. Némán röhögök,
miközben könnyzek. Lehetséges ez egyáltalán? Hát, nagyon úgytűnik. – Van kedved
beszivatni Szurtsztárt?
Bólintok.
A
harc elkezdődött, Justin ajánlom, hogy jól húzd meg az öved, mert le fog esni
gatyád! (érthetőbben:
Kösd fel a gatyád helyett – mivel Justin gatyája álltanában a „térdénél” lóg –
húzd meg az öved – mert ugye azzal tartja fenn a lényeges helyeken a nadrágot ß szerk. :D)
***
Miután véghezvittük a TERVet elégedetten
ballagtunk le alépcsőn – hozzáteszem
furcs, hogy itthon Suprában mászkálok miközben „pizsiben” vagyok. Upsz! Most
ugrik be, én még lógok Jusnak – vagy ink Ry lóg neki, de mindegy – egy Suprányi
pénzel.
- Ry, mire leérek legyen nállad a táskám! –
Kiabálásomra csak röhögés a válasz, de ha jól hallom elindult az előszoba felé.
És, igen! Gyanum beigazolódott, mert mire leértünk Ry mint egy hűséges
kiskutyus – a hűséges félisten példa jobban illik ide – ott toporgott a lépcső
előtt, kezében szorongatva azt a bizonyos táskát. Egy cuppanós puszi
kíséretében elvettem tőle. – Kösz édes!
- Édes? Mióta hívod te Ryt édesnek? – Jön
ki Jus a nappaliból. Haja össze-vissza áll, és még vizes a zuhany
utóhatásaként, kidolgozott felsőtestén is látni lehet elszórva egy-egy
vizcseppet. Elég alulöltözött – ahogy a másik két egyén is. Hülye gondolat, de
vajon hányan lennének most a helyemben? Egy szóbában a nagy JB-vel, Ryan
Butlerrel és Chaz Somersel... Ráadásul mindegyik egyszál boxerban feszít a
lakásomban. Más szempontból viszont...
Most komolyan 9 éves korunk óta együdt lógunk, minden balhét, szidást,
sikert és kudarcot négyen éltünk meg. N ekem ez olyan alap dolog, mint másnak
levegőtvenni. Természetes. – Brooke, kérdeztem valamit!
- Öhm, bocsi, elbambultam! – Komoly
elvörösödtem? Azt hittem ebből a korszakomból, úgy 3 éve. – Szóval elég régóta
így hívom, Chazt meg...
- Chazy maciii – Ry a hangomat utánozva(?),
nyafogva lóg Chaz nyakában, aki – az ercából ítélve – nem tudja, hhogy sírjon
vagy röhögjön. Esteleg kérdőre vonja „ott fenn” azokat akik épp nagyon jól
szórakoznak a jelnetünkön.
- Hé nem is ilyen a hangom!
- Ááá, nem! – Ry erre a kijelentésre kapott
a képébe kétoldalról egy-egy párnát, én meg elégedetten csapok bele Chzy macii
(XD ez muszály volt ß szerk.) feltarott
tenyerébe. Ry „szenved” egy sort..De rögtön abba is hagyta, mikor hülyén
néztünk rá – vagyis épp hülyének néztük, de ez nem lényeg. – Megyünk kajálni?
***
Az
egy dolog, hogy a fiúk úgy esznek, mint a malacok, az egy másik, hogy ezek
hárman még évekig nem fognak felnőni, az meg egy harmadik, hogy rendetlenek. De
az már – szerintem – tűrhetetlen dolog, hogy két perc alatt kajacsatába
kezdenek, és a konyha úgy néz ki, mintha egy tornádó söpört volna végig rajta.
A plafonon, sőt még a HŰTŐBEN(!!) is milánói van jó esetben már csak volt.
- Kéész vagyunk! – Ront be a három IQ
bajnok a nappaliba, de olyan sebességgel, hogy kettő rögtön pofára is esik a
lépcsőnél (olyan
a nappali, hogy 2 lépcsőt kell lemenni, mintha be lenne süllyesztve ß szerk.) a harmadik meg át rajtuk.
- Ha kettővel több lenne az IQ-tok
elmehetnétek sültkrumplinak.
-
Gonooosz! – Jön kórusban a válasz.
- Nem, csak őszinte.
A
fiúk – miután megcsikiztek, amit nem fejtenék ki, legyen annyi elég, hogy
visítottam, sírtam és majdnem bepisiltem, amíg a három marha a kanapéhoz
préselve kínzott engem – fáradtan bálmulják a Tvt, míg én a próbálok levegőt
venni.
- Unatkozoook!
- Ryan, ne nyafogj! – Lassan ovónéninek
érzem magam mellettük. Ha nem lennék korizó, lehet, hogy ovónőnek mennék –
ilyen tapasztalattal simán felvennének... – Amúgy meg, nem csodálkozok rajta,
hogy unatkozol.
- Mért is?
- Hát, csak azért... Mert a kikapcsolt Tvben elég unalmas adás megy. –
Ry csodálkozva néz rám, majd a Tvre, megint rám és megint a Tvre. Komolyan nem
esett le neki, hogy a fekete képernyót nézi?
-
Brooke, te nem azt mondtad, hogy mesélsz valamit? – Tereli –elég hatékonyan- a
témát Ry. Persze, ha más ég, akkor az rendben van, de ha ő, akkor inkább
beszélgessünk másról... értem één... – Főlleg, hogy mért van a medálod az ékszerészetben.
- Elmeséljem? – Bősz bólogatás. Hogy
félek-e? Rohadtul. Mi van ha nem fogadják el? Ha csúfolni fognak miatta? Ha
szánalmasnak tartanak majd miatta... – De ígérjétek meg, hogy nem néztek rám
másképp! Anyu úgy egy hónapja elmondta, hogy nem is az Ő lányuk vagyok és...
*Justin Bieber*
Elmondták
neki. Pedig megígérték, hogy nélkülem nem. Legalábbis addig nem amíg ki nem
derítek valamit a szüleiről. Hónapok, imétlem hónapok óta nyomozok,
hátha találok valamit, de nem jutottam sokra...
- Jus! Telefon! – Mozgatja Chaz az említett
tárgyat az orrom előtt.
- Kösz Bro, mindjárt jövök!
A
kertbe kiérve nézem csak meg, hogy ki hív. Jé! Erről se hallottam egy ideje.
Asszem abban a buliban találkoztunk utoljára amint Andy... nem is, a díjjátadón
találkoztunk legutóbb!
- Hali haver!
- Hy Justin!
- Mizu, mért hívtál?
- Csak azért, mert a srácokkal
itt vagyunk Kanadában egy darabig, lesz valami megnyitó. Ééés...
- Igeeeen?
- Azt szeretném kérdezni, hogy
körbevinnél minket a környéken?
- Holnap kilenckor a nagy Starbuck-ban?
-
Ott leszünk. Cső Bro...
- Ki hívott?
- Közöd Ryan?
- Sok!
- Ja, sok semmi... De az aztán rengeteg!
- Na, most, hogy ezt megdumáltátok
megtudhatnánk kivel beszéltél? – vagy valami ilyesmit akarhatott mondani
Brooke, de a fiúk alatt összepaszírozva nem egyszerű artikuláltan beszélni.
- Ja, csak...
